Gesztenyefa Óvoda

Gesztenyefa Óvoda 

Cím: Nemti, 3152, Óvoda út 1, 3152 Telefonszám: (32) 364 237 

                                                              A 100. év küszöbén

                                                         A Nemti Óvoda története

                                                               1907-2005 között

                                                                                                    ÍRTA: FEKETÉNÉ CZAKÓ HILDA

                                                                                                       ÓVODAPEDAGÓGUS

"Itt minden való, itt minden múlt

itt minden visszavár.

Itt régi nap nem alkonyult,

És nem lett ősz a nyár.

A pillanat itt megmarad,

Hát adjatok kezet,

A kis sziget mindig szabad,

Csak emlékezzetek."

                                                      (Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza)

                                          I. Nemti rövid múltja, helyzete az óvoda létesítése idején

Az 332-37. évi pápai tized jegyzékben szerepel először a település neve, Nemti.

1413-ban Zsigmond király a Derencsényi családnak adományozza, majd 1548-ban Karthaly Zsigmond a földesura. Az 152. évi nagy török előnyomulást követően az 1579. évi török adókönyvekben Németin néven szerepel. 1633-34-ben két adóköteles házzal a váci nahijéhez tartozik. 1770-ben gróf Grassalkovich Antal a földesura, s ezé a családé marad 1840-ig.

"Nemti. Kitsiny magyar falu. Földes Urai

többen vannak. 396. R.C. lélekből áll.

Kis Terenyével határos, a 'mellynek

Filiája is."[1]

[1] Mocsári Antal: Nemes Nógrád Vármegyének Históriái. Geographiai és Statisztikai Esmertetése. 1820/1982. I. kötet. 182. o. Bekötőút melletti halmazos település, keletről nyugatra terjedő falu, több párhuzamos utcával.Temploma a XII. században épült. 1713-ban, mint Szent Mihály templomot említik (még most is az ún. "Szent Mihálykor" tartja a falu lakossága a "vendégséget") fa haranglábbal. (1928-ban a templomot lebontották.)Az 1850-53-as években a falu parasztsága teljes bizonytalanság állapotában élt a jobbágy felszabadítás kérdésének gyakorlati végrehajtásáig (1853. március 2.). A nemti jobbágyok Andreánszky cs.kir. főbiztos segítségét kérték földesurukkal, gróf Károlyi Györggyel szemben, aki 11,5 telek (350 kat.hold) nagyságú földjüket el akarta venni, s ezzel 30 jobbágycsaládot akart tönkre tenni. A gróf Károlyi család, következő földesura György fia, Mihály lett, ki az elkövetkezőkben jelentős szereppel bír az óvoda történetében, mert a parádi uradalmának része volt Nemti is.1919-ben a köztársasági államformával szimpatizált a Nemtiben élő parasztság. A népgyűlésen megalakították a Nemti Nemzeti Tanácsot. A Magyar Tanácsköztársaságra támadó intervenciósok elleni harcra Nemtiből is jelentkeztek a férfiak vörös katonának.1920-26. mint hitbizományi birtokot egy Klimó nevű egyén vette birtokba. 1926 után a község lakosságának a bérletévé lett.Az 1900-as évek elején a falu lakosainak száma kb. 1200-re emelkedett. A lakosság nagy része mezőgazdasági munkát folytatott és a földnélküli parasztoknak az 1867-ben megnyílt bánya jelentett munkalehetőséget. A Nemti bányászok magasabb bérekért sztrájkoltak (1917, 1922, 1924, 1926, 1929, 1940). 1932-ben 48 kommunistát szállítottak a Markó utcai fogházba. A csendőrnyomozó osztály egy későbbi - 1934. július 11-én kelt - levelében, melyet a Belügyminisztériumhoz írt, az olvasható, hogy "...1932-ben Nemtiben és Ilona-bányatelepen 1 sejtmag működött..."[1] A bányászok sztrájkmozgalma egyre baloldaliabbá vált és egységes szervezetbe tömörültek. Az SZDP országos központjához 1936-ban írt összefoglaló jelentésben a Nógrád megyei szoc.dem. szervezet a megye nyilas mozgalmáról a következőket jelenti:

"...A legutóbb Nemtiben volt lent egy csendőrkülönítmény, a horogkeresztes agitáció megszervezése külön céljából, de úgy tudjuk, hogy munkája nem járt eredménnyel, legalább is semmi jelből nem lehet erre következtetni..."[2] [1] Nógrád Megye Története II. kötet. Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 104. o. [2] Uo. 111. o.A község életében gyökeres változást hozott a felszabadulás, amely a szovjet hadsereg segítségével ment végbe 1944. december 21-én. A falu népessége az 1910-es évektől az 1980-as évekig nem változott, kb. 1200 ember élt Nemtiben, ebben az időben. Jelenleg 800 főt számlál a falu.Községünk az évtized során elöregedett és elképesztő ütemben megfogyatkozott. Az évi 2-3 gyermekszületésre átlagosan 15-20 halálozás jut. Így kedves lakóhelyünk "pihenni vágyó városiak, külföldiek" otthonává válik, s a "tősgyökeres" lakosság lassan-lassan elhagyja szülőhelyét. Az okokat több szálon is kereshetnénk. Nemti azontúl, hogy gyönyörű természeti környezetben fekszik a Mátra lábánál, megélhetőségi lehetőséget csupán egy szűk rétegnek tud biztosítani. A bányák, TSZ-ek, gyárak bezárásával az itt élő emberek munkalehetőségei szinte teljesen megszűntek, ellehetetlenültek. A fiatalok a jobb megélhetőség érdekében elköltöztek, s vissza csak a szülők meglátogatására, kevés nosztalgiázásra térnek szülőfalujukba.

                                           II. A Nemti óvoda alapítása és fejlődése 1907-2005 között

  1. Az óvoda alapításának körülményei: 

Az első óvodát Magyarországon Brunszvik Teréz 1828-ban alapította Budán. 1836-ban megalakult a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesület, amely az óvodai mozgalmat összekapcsolta a polgári haladásért és a nemzeti függetlenségért vívott küzdelemmel. Az óvodaügy fejlesztésének az önkényuralom nem kedvezett, az óvodaalapítás kezdeti gyors üteme megtört. A kiegyezést (1867) követően azonban felgyorsult a fejlődés és az iskoláskor előtti intézményes nevelés polgárjogot nyert az 1891. évi óvodai törvényben. E dinamikus folyamat mellett mégis az ország településeinek túlnyomó többsége (kb. 90 %-a) még nem rendelkezett óvodával. A felszabadulásig a salgótarjáni járásban Nemtin kívül csak Zagyvarónán volt egy kis községi óvoda, valamint üzemi óvoda működött Mátranovákon és Zagyvapálfalván. E tény kiemeli a Nemti óvodaalapítás jelentőségét. Az országban 1907-ben 2632 óvoda működött. A falu elöljárósága először az 1902. III. Képviselőtestületi Közgyűlésen döntött arról, hogy Nemtinek, s az ott élő parasztoknak, bányászoknak szüksége van arra, hogy gyermekeiket biztonságban tudják az idő alatt, amíg ők dolgoznak a földeken és a bányákban. Ez a gondolkodás már abban az időben is igen felvilágosult faluvezetésről tett tanúbizonyságot. Döntöttek! Nemtiben óvoda építtessék!

A költségeket magának a falunak kellett előteremteni, ezért erre a célra létesült az ún. "óvoda-alap", melyet a korcsma bevétele képezett. Az első "Korcsmaház" bérlő: Rosemberg Lipót volt, aki nem fogadta el a Közgyűlés javaslatát, miszerint 3 évre 460 Kor. bérleti összeget fizessen. Nyilvános árverést kért.Hosszú évekig gyűjtögették a pénzt az építésre, amit többször is el kellett halasztani.1905. március 4-i jegyzőkönyv szerint ebben az időben már 5.597 korona 90 fillér volt összegyűjtve az óvoda építésére és a tanács is engedélyezte az építkezést."4/22. Óvoda felállítása tárgyában az 1886. évi 22.tc. 110-113.§ értelmében hozandó véghatározat; ...a községben azon esetben, ha az óvónő és a dajka fizetését államsegélyként kapja, óvodát állít fel, az óvónő kinevezési jogát az államra ruházza, az épület beszerzése, fenntartási és dologi kiadásokról gondoskodik, s e célra Fekete Balázs házát megveszi és átalakítja."[1] [1] Megyei Közgyűlési anyag 1900-1920. Tanácsi rendelet a Nemti korcsmáról. Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 15. o.Igen ám, de közben a Korcsmaház állapota úgy megromlott, hogy az életveszélyessé vált, így a vezetőség a következőképpen döntött az 1906. április 29-i jegyzőkönyv V/26. pontja szerinti véghatározatában:"Minthogy az óvoda-alap jövedelmét főként a korcsamaház bérlete képezi, mely nélkül az esetleg felépítendő óvoda fenn nem tartható, s minthogy a korcsmaház düledező állapotban van, annak újból való felépítésére mondatik ki egyhangú véghatározattá s ezen okból az óvoda felépítése egyelőre elodázódik."[1] [1] Megyei Közgyűlési anyag 1900-1920. Tanácsi rendelet. 1906. április 29.Felépült a "korcsmaház" és ismét gyűjteni kezdték a pénzt az óvodára. Így az óvoda-alap bevétele 1907-ben 2.221 korona, kiadása 292 korona volt.1907. március 24-i Képviselőtestületi gyűlésen végérvényesen határoztak arról, hogy felépüljön az óvoda, amennyiben az óvónő és a dajka fizetését államsegélyből tudják megoldani. Az államsegélyt megkapták.A község úgy döntött, hogy mégsem a Fekete Balázs-féle telekre építik az óvodát, hanem ennél alkalmasabb helyre. Gróf Károlyi Mihály szérűskertjét vették meg 600 koronáért, amely használaton kívül, a falu középpontjában, megfelelő helyen volt. A telek vétele a 2378/1907. sz. irat 15/92. pontjában szerepel szeptember 22-i dátummal. Miután a haszonbérleti díjakból az óvoda építéséhez szükséges összeg még most sem állt rendelkezésre, a munkálatokat nem tudták megkezdeni.A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 106341/1907. sz. rendeletével kiutalta az államsegélyt az óvónő és a dajka fizetésére, de mivel az építkezést nem kezdték meg, újabb levelet kapott a község vezetése a minisztériumból.Felszólították az elöljáróságot, hogy amennyiben 1907. október 1-re az óvodát nem nyitják meg, akkor az államsegélyt visszavonják.Így kényszerhelyzet állt elő, s a tanítói lak egyik helyiségében megkezdte az óvoda a működését 1907. október 1-től. A legelső óvónő özv. Ujváry Istvánné szül.: Mateyka Mária, aki 1907. május 23. vagy június 1-1928. szeptember 30-ig dolgozott a nemti óvodában, már az építkezéskor a faluba érkezett. (7. sz. melléklet) Népszerű személyiség volt, "öreg" óvónéniként sokáig emlegették szeretettel és tisztelettel. A szükségóvoda első "lakóinak" egyikét szülei beíratták az intézménybe, s neve bekerült a Mulasztási Naplóba. (8. sz. melléklet)Ezután értesítették az óvoda beindításáról a kir. tanfelügyelőt is. 1907-ben nagy lendülettel beindult az építkezés, felhúzták az "anya-falat" vályogból és téglából. A tetőhöz szükséges gerendákat és szarufákat a gróf parádi erdejéből szállították ökrös szekerekkel. Cserepet Solymosy báró mátranováki gyárából vett a község.Kisméretű fekete ablakokat építettek be a falakba, melyekbe az üveget a parádi üveggyárból hozták.Az 1907. október 17-i jegyzőkönyv XVI/103. pontja "Óvodafelügyelő Bizottság" megválasztásáról számol be.1908. június 14-én az óvoda építkezési iratait a törvényhatósági bizottság véghatározattal jóváhagyta. Az utolsó jegyzőkönyvi dátum már az óvoda átadásáról ad hírt és az építkezési költségtöbbletet utalványozza.

Építkezési költség                            10.867 korona 41 fillér

Többlet költség                                1.177 korona 71 fillér

Felszerelés                                        551 korona 90 fillér

Telek vételár                                      600 korona -

Ideiglenes felszerelés és lakbér       119 korona 56 fillér

Az építkezési költségekre felvett 9.000 koronának 1908. július 1-től járó 6%-os kamata 270 korona. Összesen 13.586 korona 38 fillér.

Az óvodai telekre és épületre vonatkozó adatok:

                                                 1908 2005 (Óvodai törzskönyv)

Az óvoda telke 4.400 m2 4.400 m2

Beépített 252 m2 237 m2

Udvar 360 m2 525 m2

Kert 3.508 m2 3.638 m2

Baromfiudvar 300 m2 -

Az épületben az óvoda és az óvónői lakás kapott helyet. Az óvoda helységei a következők:

• 1 előszoba
• 2 foglalkoztató terem (munkaterem, játszóterem) 90 m2

Az óvodát kívülről és belülről is fehérre meszelték.

Az óvoda berendezése nagyon szegényes volt, csupán padokból állt, amik a fal mellé lettek elhelyezve.

Az óvoda átadásának napja:  1908. november 1.

Az óvodát rendszeresen látogatta Nógrád Vármegye Királyi Tanfelügyelete. Máthé Géza kir. tanfelügyelő 1913-ban az óvodában jártakor több hiányosságot tapasztalt. Főként a termek gombásodására, s fűthetetlenségére tett észrevételt, valamint arra, hogy az óvónő nem kapta meg az írószer szükséglethez "beállított" 10 koronát. A szűkös anyagiak, már 100 évvel ezelőtt is jelentkeztek, s mint napjainkban is, az óvónő a "sajátjából" fedezte a hiányosságokat.

                                              2. Az óvoda működése a II. világháborúig

Nógrád vármegye Füleki járás, majd a közigazgatás átszervezésétől - 1918-tól - a salgótarjáni járás Nemti község rendes kisdedóvodájaként működött, államilag segélyezett volt. Az 1891. évi kisdedóvási törvény értelmében a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott.Az óvoda működését a községi "Óvodafelügyelő Bizottság" irányította és biztosította. A rendelkezésünkre álló költségvetési és számadási adatokból (1912-30) kitűnik, hogy az óvoda bevételét a következő források képezték:

Bevételei források                                     Tanévenként

1912/13.

1929/30.

A község által készpénzben fizetendő évi hozzájárulás

335,24

124,-

Korcsma haszonbér

1000,-

800,-

Maradvány

14,-

-

Földbérlet

266,-

300,-

Államsegély

1040,-

-

Takarékpénztári felvétel

1212,32

-

Egyéb (vegyes és véletlen jövedelmek)

40,-

-

Összesen

3893,70

1224,-

A gyermek óvodai elhelyezése térítésmentes volt.A bevételek fedezték a kiadásokat és a szükségleteket, bár gond nélküli pénzbeosztásról nem lehetett beszélni. A régi dokumentumok hűen tükrözik a korona, vásárló értékének a romlását.Például: Az 1921/22. tanévben 12.840 K volt a bevétel, az 1922/23. tanévben már 220.000 K és az 1923/24. tanévben már 1.600.000 Pengő volt.Az óvoda szegényes berendezési tárgyairól és felszerelési eszközeiről tanúskodik az 1914. február 20-án a községi bíró, a közjegyző és az óvónő által hitelesített kimutatás. Nemti-bányatelepen és Tőkés-pusztán élő 3-6 éves gyermekeknek kb. a 90%-a járt óvodába, a statisztikai adatlapok és az anyakönyvi kivonatok adatai alapján, de kezdetben nagyon rendszertelenül.A beírt gyermeklétszám 60-75, vallásukat tekintve a gyermekek 98-99%-a római katolikus, csupán 1-2 gyermek volt ettől eltérő vallású (izraelita, református, evangélikus). A statisztikai lapokon jól nyomon következő a családok helyzete, miszerint a gyermekek 97%-a nem megfelelően gondozott. A magas létszámú csoport felügyeletét - az óvoda szociális funkciójának (megőrző jelleg) megfelelően - egy óvónő és egy dajka látta el.1907-1928-ig Özv. Ujváry Istvánné szül.: Mateyka Mária óvónő, segítőtársa Petre Erzsébet dajka, akiknek fizetését díjlevélben rögzítették és államsegélyből fedezték.Az óvoda délelőtt 8-12 óráig és délután 14-16 óráig tartott nyitva. Étkeztetés nem történt az óvodában. Otthonról hoztak egy kis száraz kenyeret vászonkendőbe kötve vagy tarisznyában.

"A napot imádkozással kezdtük" - emlékszik vissza egy régi óvodás. (Tóbi Ferencné sz.: Durcsák Rozália).

Reggeli ima:

"Édes Jézus adj kegyelmet, hogy csak a jót tehessem.

Kis Jézuskám szeress engem!"

Evés előtt mondták a gyermekek:

"Édes Jézus légy vendégünk,

álld meg amit adtál nekünk."

Evés utáni ima volt:

"Aki ételt, italt adott,

annak neve legyen áldott."

A rendszeres, közös ima - felekezeti intézmény lévén - az óvoda életében fontos szerepet töltött be, hiszen az 1891. évi XV. t.c. a világi kisdedóvókban is előírta a "fohász-szerű imák" tanítását.Az óvoda legfőbb ünnepei - már csak római katolikus jellegéből adódóan is - az egyházi ünnepek voltak.Az 1922/23. tanév decemberében a társalgás témája: "Karácsony. Jézuska születése. Bibliai történetek."Az óvónők segítőtársa a "Magyar gyermeknevelés vezérkönyve" (Bardócz Pál) szerkesztésében, mely útmutatást adott a nagy létszámú csoportok napi munkájának pedagógiai gyakorlatának megvalósításához (1928-tól). Az 1922/23-as tanévtől tudtuk nyomon követni az óvodai nevelőmunkát a "haladási naplók" bejegyzései alapján.A foglalkozások anyagának tervezése egy évre havi felosztásban és öt tárgykörben történt 1. A társalgás a mai környezetismereti foglalkozás szerepét töltötte be. Például szeptemberben: "Ismerkedés, köszönés, szoktatás a rendre. Beszélgetés: az otthonról, kukoricatörésről és fosztásról, ismert háziállatokról."Az anyag elrendezése az évszaknak megfelelő volt. Például márciusban: "Hóolvadás. Mezei és kerti munka eszközei. Ibolya. Fecske." (9-10 óra között)  A társalgás kiemelt feladata volt a képolvasással az anyanyelvi nevelés.

2. A versfoglalkozásokat is délelőtt tartották. A sok verstanítás célja a vallásosság és a sovinizmus elmélyítése volt. Például: "Katonásdi. Milyen büszkén" stb. (9-10 óra között)

3. A mesefoglalkozásokat délután 3-4 óra között tartották. Például: "Betlehemesek".

• A testgyakorlatokat hetente két alkalommal (délelőtt 9-10 óra), de sétagyakorlatokat minden nap végeztek.

4. A játék két fajtáját különböztették meg: a szabad játékot és a játék-foglalkozást (csendes, kör- vagy népies, eszközös, rögtönzött, homok). A gyermekek a délelőtti (8-9 óra) és a délutáni (2-3 óra) gyülekezési időben szabad játékot folytattak.

5. A munka keretében kiemelt szerepe volt az ábrázolásnak, a barkácsolásnak. "Munkanemek: kocka, hasáb, lerakó-tábla vesszővel. Cirok, ceruza-orsó. Agyag. Fűzés és fonás. Papír feldolgozás. Palatábla vesszővel."A frőbeli irányt követték és a frőbeli foglalkozásokat beiktatták az óvodai tevékenységek közé.

• A dalolás többnyire egyházi énekek tanulására szolgált.

Özv. Ujváry Istvánné szül.: Mateyka Mária óvónő (1928. augusztus 30.) nyugdíjazásakor a községi óvodafelügyelő bizottság a megüresedett óvónői állásra pályázatot írt ki. A beérkezett pályázókról minősítési táblázatot készített és az összes kérvényekkel további eljárás végett a vármegye királyi tanfelügyelőjéhez Balassagyarmatra elküldte.Így lett az "öreg" óvó néni utódja a szekszárdi Illy Amália, aki 1903-ban született Kiskőrösön és 1920-ban Szombathelyen szerzett kisdedóvói oklevelet, majd e pályán való végleges működésre kapott jogosítványt a vallás- és közoktatásügyi minisztertől.Az eskü letétele után kezdte meg szolgálatát a Nemti községi kisdedóvodában. Az 1928/29. tanévtől a dajka Fekete Gizella volt. Illy Amália csupán három esztendőt töltött Nemtiben, mégis emlékezetes maradt valamennyi óvodása számára.1931 nyarán férjhez ment Dr. Radó Gyula szekszárdi ügyvédhez és elköltözött Nemtiből. Mielőtt azonban lemondott volna, helyettest fogadott, akit ő fizetett. Erre akkoriban a törvény lehetőséget biztosított. Havi 70 pengőt adott helyettesének néhány hónapig, amíg az új pályázatot ki nem írták a megüresedett álláshelyre.1931. június 20-án 6 kérelem érkezett. Az ajánlkozó állásnélküli óvónők közül Mattos Margit nevét húzta ki egy sapkából Pintér Juliska óvodás. Így került ide a messzi Zalából egy fiatal lány, aki 1931. április 8-án kezdte el szolgálatát a Nemti Óvodában, mint helyettes óvónő. Majd a község vezetése kiírta a pályázatot.A pályázó óvónők, akik 1931. június 20-30-án írásban kérvényezték a megüresedett Nemti óvónőállást, a következők voltak:

1. Mattos Margit okl. óvónő

2. Stumpf Gézáné okl. óvónő

3. Szalay Anna okl. óvónő

4. Bognár Pálné okl. óvónő

5. Virágh Vilma okl. óvónő

6. Szembrátovics Irma óvónő

A hat pályázó közül Mattos Margitot választotta a községi Óvodafelügyelő Bizottság, melynek elnöke: Csintalan Ábris Kisterenyei főjegyző. Tagjai: Forgács József községi bíró, Kiss Balázs törvénybíró, valamint Kiss Sándor és Kiss András voltak.Mivel a községi óvoda államsegéllyel működött, a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium jóváhagyására is szükség volt, mert csak ennek elnyerése után működhetett Mattos Margit segédóvónői minőségben. Fizetése havi 100 Pengő, amelyből csak 6 Pengőt fizetett a község, s ez egészült ki 94 Pengő államsegéllyel.Végleges alkalmazására az akkori rendeletek értelmében 1935-ig kell ott várni, ezt követően, "Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített közigazgatási bizottsága" az eskü letétele után községi rendes óvónővé minősítette. Munkáját nemcsak a falu lakossága, de a felügyeleti szervek is odaadónak, kiemelkedőnek, követésre méltónak tartották. Az óvoda létszámáról, anyagi ellátottságáról a következőket olvashatjuk a látogatási jegyzőkönyvekben:

1936. november 4-én:

"...Az óvoda működése kifogástalan, megérdemelné, hogy a községi elöljáróság a foglalkoztatáskor megkívánható apró és nem drága szükségletekről, olcsó csomagolópapír, stb. bőkezűbben gondoskodjék..."

Rőder Alfréd

körzeti iskolafelügyelő

1937. november 11-én:

"...Létszám 63, jelen 40 gyermek.

...Az óvoda derűs, meghitt intézmény, valóságos otthona a gyermekeknek..."

Dr. Visnovszky Rezső           tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelő

Az óvoda életére az egykori növendékek vallomásai, a felügyelők megjegyzései szerint is a családiasság volt a jellemző. A gyermekek a szülők elfoglaltságától függően, a hivatalos 8 órai kezdés előtt - kivált mezőgazdasági munkák idején - 6-7 órára már odaültek az óvónő lakásának küszöbére.Az óvodába indulásról a következőképpen emlékezik meg Kis Gábor egykori óvodás:"A szüleink már a határban dolgoztak. Egyedül mentünk az óvodába, kondásosdit játszva. Minden házba bekiabáltunk a pajtásainknak. Volt közöttünk egy kondás, három kutya, a többiek pedig a disznók voltak. Így vonultunk végig a Réz-alatt, s az óvodába nagy röfögéssel érkeztünk meg."8 órára együtt is volt a 40-50 közötti létszám, (a beírt létszám 1930-45 között 50-60 fő volt) s kezdődött a foglalkozás az évi terv hetekre bontott beütemezése, valamint a napirend alapján. Közben elfogyasztották az otthonról hozott zsíros kenyeret, esetleg 1-1 almát, majd délben hazamentek.Délután 2 órakor kezdődött volna újra a foglalkozás, de többen már fél, egy óra múlva ballagtak vissza az óvodába. Volt olyan, aki szülei távoli mezei munkája miatt haza sem mehetett. Nekik az óvónő asztalánál jutott 1-1 tányér meleg leves. A délutánt főleg mese, népi játék, utánzó játék töltötte ki, nyáron homokozás, vagy kirándulás a közeli erdőbe. A délutáni létszám kevesebb volt, mint a délelőtti. A gyermekek délután 4 órakor indultak el haza.Időközben Mattos Margit férjhez ment a Nemtiben kántortanítóként dolgozó Kajárik Sándorhoz, s ha lehet, még nagyobb lendületet vett alkotó, újító szellemi munkássága.Szakmai tevékenységével, kiváló stílusával kimagasló alakja lett az országos óvodai szervezeteknek. Az 1930-as években jelentős hazai óvodapedagógiai mozgalom bontakozott ki. Brunszvik Teréz szellemi örökségének folytatója volt Héjj Erzsébet (1884-1959) székesfehérvári óvónő, aki megszervezte a Dunamenti Óvónői Kört, amely az egész "fővároson kívüli" hazai óvónői közvéleményre hatást gyakorló tagozattá vált.A szervezet továbbképző tanfolyamain kiemelkedő pedagógiai tevékenységet folytatott Kajárikné Mattos Margit Nemti óvónő, aki rendszeres előadóként szerepelt.Részt vett a Dunamenti Óvónői Kör lapjának, a "Magyar Gyermeknevelés" című folyóiratnak a szerkesztésében 1934-től 1944-ig (1944 Karácsonyáig jelent meg a lap), amely írásait is rendszeresen közölte.Folyamatosan publikált továbbá a Kisdednevelők Országos Egyesülete lapjának a "Kisdednevelés" c. folyóiratnak a hasábjain is. Ebben jelentek meg feljegyzései, ahogyan ő nevezte, "kis Palócaim"-ról. Jánoska c. füzetében saját gyermekéről ír. Másik füzete: Mivel kellene felszerelni a falusi kisdedóvodákat a gyermekek hatásosabb testi gondozása érdekében. E munkája pályaműként jelent meg, s jelentős elismerést kapott gondolataiért.A Dunamenti Óvónői Kör modern óvodapedagógiai irányzatot képviselt, s a mozgalom eredményeit "A magyar gyermeknevelés könyve" (1938.) óvónői kézikönyvben foglalták össze.Ez a vezérkönyv színvonalas, értékes alkotás, amelynek szerkesztésében Héjj Erzsébet egyik munkatársa, a gyakorlati pedagógia területéről Kajárikné Mattos Margit volt. Az 1940-es évek elejére már kikristályosodott az óvodai élet jelszava: "játék, öröm, szabadság", amelyet széles körben alkalmaztak és terjesztettek.Az óvodák 1936-tól szociálpolitikai intézménnyé váltak és a Belügyminisztérium hatáskörébe kerültek.A Nemti Óvoda eszköz-felszereltsége szegényes volt ebben az időben is. A meglévőket sok-sok ötlettel újították fel és alkalmazták a gyermekek játéktevékenységére. Kajárikné Mattos Margit gyermekmunka ötleteit a "Nyári Gyermekotthonok Kézikönyve" is átvette és terjesztette.Az óvoda kezdő felszereléséből sokáig meg voltak az ún. "Frőbel-ajándékok" (dobozok, melyekben kocka, hasáb, stb. mértani idomok voltak meghatározott összetételben), továbbá népi díszítésű bababútor, kis szekér és falovacskák. A Frőbel-dobozok tartalmát - miután a dobozok tönkrementek - nem a régi vezényszóra végzendő építésre használták, hanem ömlesztve, tetszés szerint építhettek belőle a gyermekek.A kisbútorok egy nagyméretű ládából készített, gyermekmunkákkal díszített babaszobába kerültek. Az óvónő és a dajka népviseletbe öltöztetett rongybabákkal népesítették be, s ugyanígy készült mellé egy gazdasági udvar is. Évekig tartó, nagyon kedvelt játéksarokként becsülték meg a gyermekek.Az óvodai nevelés színvonaláról a felügyelet is elismeréssel jegyezte le a tapasztalatait:

1942. április 16.:

"...A látogatáskor 34 gyermeket találtam jelen. Az összlétszám 60 gyermek, azonban részben a kedvezőtlen időjárás, cipőhiány, részben a terem fűtetlensége (nehéz tüzelőanyag beszerzése) miatt kevesebb gyermek jelent meg. A terem gondozott és tiszta, bár a padló tisztántartása és portalanítása egyre fokozódó gondot jelent. ...Dicséretre méltóan kiemelkedőnek tartom, hogy egyre nagyobb helyet foglalnak el a játékokban az eredeti népi dallamokkal kísért népi játékok, köztük helybeli eredetűek is és ezzel az óvoda a népművészet és a népszokások fenntartásában, megbecsülésében szerez nagy érdemeket. ...Nehéz viszonyok között, szűkös fenntartási költséggel az óvoda a kívánalmak maximumát adja... az eredmény kiváló!"

Rőder Alfréd körzeti iskolafelügyelő

Tudomásul vette:

Iványi József    tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelő

Az óvónő segítőtársának - a dajkának - személyében gyakori volt a változás. Több éven keresztül áldozatos munkát végeztek. Hajas Istvánné szül.: Fekete Gizella (1928-1939), Özv. Danyi Sándorné szül.: Danyi Franciska (1940-1941), Özv. Tóth Pálné szül.: Danyi Mária (1942-1945) dajkák.A háborús években az óvoda költségvetése egyre szűkebb lett. Az épület, a berendezés állaga erősen megromlott. Részlet "Egy falusi óvoda képe 1943-ban" című kiadványból:"...a kukoricacsuhé lábtörlők után... a padló réseiből... minden lépésre fokozottan tör fel a porfelhő... A bútorok 30 évvel ezelőtt készültek, az akkori festés már csak nyomokban látszik rajtuk....előnyös volna az óvodát januárban is nyitva tartani, mert otthon az egész család tbc-s beteg."Az 1944-es légiriadók idején az egyre fogyatkozó gyermeklétszám (a beírt: 58) a szomszédos ház udvarán lévő pincében keresett menedéket 1944 nyarán az óvoda helységeit katonai célokra vették igénybe. Az átvonuló magyar katonák, munkaszolgálatos csoportok, német alakulatok szállás-helyeként szerepelt, végül a németek lovakat kötöttek be a termekbe.A felszabadulás óráiban - 1944. december 21-én - német aknabelövés érte az épület kisebbik foglalkoztató szobáját, az udvaron, a kertben 9 becsapódás helye volt látható.

                     3. A felszabadulás utáni állapot. Napközi otthonos óvodává alakulás

1945 tavaszán a megmentett belső ablakok felszerelése után, az ugyancsak sérült iskola helyett, az iskolai oktatás indult be az óvoda épületében. Az óvoda átmenetileg az iskolába költözött, mert ott volt egy olyan nagy vaskályha, amelynek a tetején fel lehetett forralni a tejpor feloldásához szükséges vizet, s megfőzni a faluban összekéregetett és az UNRA szervezettől kapott konzervekből az egy-tál ételt. A kályhába a tűzifát a gyermekek naponta hozták otthonról.Az ebédet az óvónő és a dajka - nagy zsámolyra állva - felváltva kevergette foglalkozás közben a foglalkoztató teremben, majd tálalta fel a hosszú asztalokra.

1945. októberi jelentés beszámolt arról, hogy a népiskola még mindig az "óvoda-teremben" működött, az óvodai foglalkozás szünetelt. "A gyermekek, ha lenne is óvoda, nem tudnának járni, mert tél van, cipőjük nincs

1945. novemberi jelentés közli, hogy az óvodában működik az iskola, az óvodásgyermekeket az óvónő otthonukban látogatja.

Az 1946. február havi jelentés arról adott hírt, hogy az óvoda megkezdte módosított napirenddel a foglalkozást, mivel ugyanabban a teremben délelőtt az iskolai oktatás folyt.

1947. február 1-től a Nemti Községi Óvoda napközi otthonná szervezve folytatta működését. Bár a háború nyomai még mindig láthatók voltak, pénzhiány miatt a felújítás nem történt meg. Hiányoztak az ablakok, a bútorzat, a kályha. Az óvónő a szülők segítségével, az iskola épületében tett rendbe egy tantermet. S, hogy az étkeztetés is létrejöhessen a szülők lisztet, zsiradékot, sót stb. adtak.

1947. augusztus 29-én a saját épületében kezdte meg működését az óvoda. A jelentés szerint "a zavartalan működés szempontjából szükség lenne tűzhelyre és fektetőkre."

1947 augusztusában Kajárik Sándorné óvónő szabadsága idejére az MNDSZ ifj. Lukács Jánosnét alkalmazta. A gyermekek a reggelijüket (kenyeret) otthonról hozták magukkal.

1947 szeptemberében kezdődött meg az étkeztetés, s így vette kezdetét igazából a napközi otthonos óvodává válás. Az élelmiszereket az MNDSZ és a Nemzeti Segély hozzájárulásából szerezték be.

A konyhát a kisebbik teremben alakították ki. Egyik sarkában (kb. 4 m2 területet téglával fedtek be, odaállították a tűzhelyet, az asztalt, s ezeket a padokkal kerítették el). Ott főzött Petre Rozália 1947-től 1952-ig. Munkakörébe tartozott a statisztikai jelentés szerint a takarítás is, amit az MNDSZ néha csekély tiszteletdíjjal ismert el. A munkaigényesebb ételek elkészítésében Kajárik Sándorné óvónő édesanyja segített és a főzésre a lakás konyháját is igénybe vették.

1947. október 20-tól egy hónapig nem működött az óvoda. Oka: "...mert az óvónő szabadságon van, a helyettese pedig pártiskolára ment."[1] [1] Iktatott ügyiratok, számadások. Nemti Óvoda ügyiratok

                  4. Az óvodai nevelés tartalmi fejlődése az 1950-es évek elejétől 1968-ig

A felszabadulás gyökeres változást hozott az óvodák történetében és életében. Megszűnt az egyház befolyása és megkezdődött a szocialista óvodapedagógia kibontakoztatása.1945-től az óvodák a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe tartoztak, így a községi felügyelő bizottság és a tiszti főorvos ellenőrzése és irányítása alá kerültek. 

1948 júniusában a községi óvodát államosították, nemzeti segélyes állami napközi otthonos óvoda lett, de ezzel az anyagi helyzete az akkori gazdasági nehézségek miatt nem javulhatott. 1948 szeptemberétől a napi háromszori étkezés helyett kétszeri lett, mert a szülők hozzájárulásán (1/2 kg liszt) kívül pénzbeli segélyt nem kapott az óvoda. A konyha szerepét betöltő teremben voltak az asztalok, így a főzés mellett folyt az ábrázoló foglalkozás, majd az étkeztetés. A másik teremben a tornát, a mozgással járó foglalkozásokat bonyolították le s itt volt a délutáni pihenés is. Erre a célra a Népjóléti Minisztériumtól kapott 12 fektetőt (12 takaróval) az intézmény. A szülők nagy segítséget nyújtottak a bútorok megjavításával, befestésével, az udvar gondozásával és a konyhakert művelésével. Kajárik Sándorné óvónő 1949-50-51. években továbbképző tanfolyamokat végzett el, s az ott tanultakat átadta a járásban létesült óvodák óvónőinek.Az óvodák között élénk kapcsolat bontakozott ki a "munkaverseny" és a "Nevelt jobban!" mozgalmak keretében.A szervezett továbbképzéseken kívül a környékbeli óvodák, sőt a gyermekcsoportok (nagycsoport) is meglátogatták a szomszédos falvak óvodáit. (Nemti - Dorogháza - Homokterenye - Mátranovák-bányatelep)

Példakép volt a Nemti Óvoda élősarka, ahol a növények mellett terráriumban (lekváros ládából készült üveg oldalfallal és fedéllel) gyíkot, levelibékát, rovarokat, sőt selyemhernyók begubózását, fejlődését figyelhették meg a gyermekek, de utóbbit a szülők is. A szülőkkel való kapcsolat fejlesztése érdekében beindították a "Szülők Iskoláját" már 1949 áprilisában.

A népjóléti, egészségügyi intézmény az 1953. évi óvodai törvény hatályba lépésétől a művelődésügyhöz tartozó alapfokú nevelés színterévé vált.

"...feladata az óvodáskorú gyermekeknek a szocialista pedagógia célkitűzései szerint történő nevelése, gondozása és az általános iskolai tanulmányokra való előkészítése."(Idézet az 1953. évi óvodai törvény 1. pontjából) Már azt megelőzően 1951. október 1-én megjelent az első óvodai rendtartás, amely az óvoda működését szabályozta. Az óvodai nevelést segítette az 1953-ban kiadott "Óvodai foglalkozások" című módszertani levél.Az óvodaügynek a közoktatási rendszerbe való beillesztése megteremtette a föltételeket, az államilag irányított egységes, óvodai nevelési rendszer tervszerű fejlesztésére. Így jelent meg 1957-ben a "Nevelőmunka az óvodában. Útmutatás óvónők számára" címmel, amely már a Művelődésügyi Minisztérium óvodai osztályán készült. A Nemti Állami Napköziotthonos Óvoda 1 csoporttal, 2 óvónővel működött, 1950. július 6-tól. Unatényi Magdolna óvónő a gyerekekkel 1950-Az alkalmazottak személyében változás történt időközben. 1956-ig az alábbi alkalmazotti közösség tette dolgát a Nemti Napközi Otthonos Óvodában:

Vezető óvónő: Kajárikné Mattos Margit

Beosztott óvónő: Unatényi Magdolna

Dajka: Guba Istvánné Fekete Piros

Főzőnő: Petre Rozália

(40. sz. melléklet)

Majd 1956. június 16-tól a főzőnő Szőke Istvánné szül.: Danyi Anna

A dajka: Bagi Mária lett.

A konyhai helyzet tarthatatlanságában némi változás történt az 1950-es évek közepén. A főzőhelyet fallal különítették el, udvarra néző ajtót építettek be és egy kis raktár helységet létesítettek.A rendkívüli magasságot (4,3 m) a fennmaradó kisebb teremben, a fűtés hatékonyságának emelése érdekében a padlózat felemelésével oldották meg. Az óvó néni emlékezése szerint "a gyerekek apró lába taposta vidám táncritmusban keményre az alapot".Az óvodai étkeztetés súlyos terheket jelentett Kajárikné számára. "Korán reggel a szomszédos falvakból kerékpárral, vagy a Kisterenyei piacról vonaton hoztam a zöldségféléket és a kenyeret. Az adminisztráció körülményes volt, éjszakába nyúló feladatot jelentett" - mondta el egykor Margit óvó néni.

Bagi M. dajka, Kaczvinszky E. óvónő, Kajárikné M. M. v.óvónő, Szőke J-né főzőnő

A gyermekek testi - szellemi fejlődése az új viszonyok között, egyre kedvezőbben alakult. Ezt a körülményt az óvodai felügyelet is elismerte és az óvodába rendszeresen küldték gyakorlatra a kecskeméti, a miskolci és az aszódi óvónő képzők növendékeit.

                             1957-ben az óvoda 50 éves jubileumát ünnepelte a község.

Az ünnepélyre a legelső óvodások, Ujváryné növendékei is eljöttek  Részt vettek az első óvodások is, akik nagy szeretettel vettél körül egykori óvónőjüket: Illy Amáliát.Kajárikné Mattos Margit ünnepi műsort rendezett az óvodaalapítás 50 éves évfordulójára Az óvoda falán márvány emléktáblát helyeztek el. A régi és új gyermekmunkákat kiállításon mutatták be.

1957. augusztus 1-én új óvónő került a faluba, Kismartoni Mária személyében.

Kajárik Sándorné 1960-ban már a harmadik generációt kezdte nevelni, amikor családi okok miatt a Nagybátonyi Óvodába kért és kapott áthelyezést augusztus 31-én. Ezzel lezárult egy korszak a Nemti Óvoda életében, s kezdetét vette egy új.Vezető óvónővé Danyi Balázsné Kismartoni Máriát nevezték ki, s ezzel a csoportban ismét egy óvónő dolgozott.Itt muszáj, hogy megálljak, hiszen ez az időszak volt az én gyermek-, illetve óvodáskorom. S mi az, amire emlékszem?

• (ezt éreztem 5 évesen) volt az, ami a pályaválasztásomat nagyban befolyásolta;
• az orgonabokrok, amelyek kellemes búvóhelyet nyújtottak számunkra;
• a villamos, amelyben sokat játszottam, s ma már nincs az udvaron;
• s legfőképpen az, hogy sosem tudtam elaludni délután, s ezért iszonyúan szenvedtem.