BÁNYÁSZNAPI MEGEMLÉKEZÉS

Lemegyek az iszonyú mély tárnába, Kék lánggal ég a kezembe a lámpa; Mert a bánya olyan, mint a temető: Nincsen benne, csak a büdös levegő. Mizserfai bánya fala de magos! De sok szegény bányászlegény hervad ott! Nem nézhetek ki belőle semőrre: Sem a derült, sem a borult időre." (népdal)  

69. alkalommal került megrendezésre a bányász nap. Ilona bánya egykori bányatelep 1939 óta Nemti része, a falutól nyugatra helyezkedik el, amitől csak a Nemti-patak választja el. Azelőtt a messzebb lévő Kisterenye része volt. A Mátrától északra, a 23-as főút északi oldalánál található, a patak jobb partján. Az 1956-os forradalom idején munkás tanács alakult a bányaüzemben, amit a szervezők elleni megtorlás követett.[2]Nemtiben az ipari fellendülés 1876-69 táján indult meg, amikor a község határában megnyílt az első bánya József-akna néven. A József és Pál akna után megnyitották a Gábor, Ravaszlyuk, Ilona és Lina bányákat is. A szénszállítások és a termelés érdekében 1891-ben megépült a Mátranovák-Kisterenye-Kálkápolna vasútvonal. A falu erdejében 1934-ben nyitották meg a kerámia gyártáshoz szükséges agyag- és homokbányát. Az összetúrt és gyorsan lefejtett mezők után egyre több bányát zártak be, majd a szomszédos Dorogházán nyitották meg a Ménkesi szénbányát és a dolgozókat is ide helyezték át. Ennek bezárásával a rendszerváltozás után megszűnt a salgótarjáni medence összes bányája.