Nemti palóc népviselet

Számos viseleti csoport (pl. bujáki, hollókői, kazári, őrhalmi, rimóci) alakult ki a Palócföldön belül. Az öltözet falvanként és csoportonként kifejezte viselőjének korát, vagyoni állapotát, de az alkalomra is utalhatott.

Általános viselet volt a férfiak öltözetében a fehér posztóból előállított szűr az 1850-es években. Amíg a legény nem tudott magának szűrt vásárolni, addig nem is gondolhatott a lánykérésre. Esküvői ruhájuk ékességét a cifraszűr jelentette, melyet ünnepek alkalmával idős korukig hordtak. A fekete báránybőrből készült kucsma, a rövid derekú, piros-kék-zöld fonallal, keresztöltéssel kivarrt vászoning, a hosszú szűk gatya, valamint a bőszárú vászongatya mellett ködmönt is szívesen öltöttek magukra. A kerek bunda (suba) sem hiányozhatott a nagyobb gazdák ruhatárából. Ünnepnapokon hosszú szárú csizmát húztak a lábukra.A rövid szoknyás viseletek közé sorolható a palóc női népviselet. Kendervászonból készítettél alsó- és felsőruháikat. Pendelyt, kötényt és ingvállat (fél ing), nyakbavaló kendőt hordtak a hétköznapokon. A lányok "tyúkosba" vagy "varkocsba" fonták, az asszonyok kontyba tekerték hajukat. A főkötőjüket csipkével, szalagokkal, gyöngyökkel hímzéssel dekorálták. Ahogy idősödtek az asszonyok, úgy maradt el selyemkendőjükről először a rojt, majd a fejkendőnél, és a főkötőnél az élénk színeket fokozatosan a tompák váltották föl.Nógrád megyén belül 3 egymástól eltérő hímzési stílusa alakult ki: a Kazár környéki hímzés (fehérrel kivarrott lyukhímzés), a Rimóc környéki hímzés (piros és kék összeállítású, szabadrajzú hímzés), és a Galga-menti hímzés (a szlovák falvak élénk szín összetételű, az adott ruhadarab szerkezetét hangsúlyozó hímzés). A kazári lányok hátrafésült hajukat színes szalagokkal "varkocsba" fonták, kendőt csak télen - ha templomba mentek - kötöttek a fejükre. Az új menyecskék legszebb dísze a főkötő volt, amit az esküvő után egy évig, általában az első gyermekig viselték. Egy menyecskének általában 4-5 főkötője volt. Az első gyermek megszületése után már csak kikötött kendőben, harmincadik életévüket követően pedig előre kötött kendőben járhattak az asszonyok. Ekkor már a ruházatuk díszítése egyre szerényebb, színe mind sötétebb lett.