Nemti az észak-mátrai települések kapuja, innen ágazik az út Mátramindszent, Szuha és Dorogháza felé, a Mátra északi oldalán. A csodálatos erdei környezetben található, tiszta levegőjű település kedvelt pihenőhely. Számos erdei ösvény és kerékpárút vezeti a látogatót madarakban és állatokban gazdag, érdekes területekre, évszázados erdőkbe (Cserepes) és virágos rétekre.

A falu körül különösen gazdag választéka található a madárvilágnak, a gólyáktól a kékcinegékig és csalogányokig, a gyurgyalagoktól a ragadozó madarakig. Bőven vannak szarvasok, vaddisznók, muflonok és rókák az erdőkben. A folyóvölgy mocsarai békáknak, szalamandráknak és teknősöknek adnak otthont. A falu mögött az erdővel borított hegyek sok geológiai érdekességet rejtenek: vad vízmosásokat és megkapó sziklaalakzatokat, amilyen például a legendás "Lánykő-szikla". A táj átmenetet képez a Mátra miocénkori rétegvulkáni területe, valamint az Észak-nógrádi bazaltvulkáni táj között. A falu mögötti dombsorozat geomorfológiai eredete a Mátrához köthető, azonban itt, a vulkáni peremterületen a vékonyabb lávatakaró már lepusztult. A vulkánosság emlékét a helyenként vastag rétegekben a sekély vizű lagúnába lerakódott, a lávaömlést megelőző riolittufa-szórás és a robbanásos kitörések során kiszórt vulkáni bombák jelzik. A felszínen tengeri és édesvízi homok és agyagüledékek találhatók, helyenként parti hullámtöréses zónára jellemző breccsával, illetve kagylótörmelékes, cementált "pétervásárai" homokkővel. Az üledékek alatt agyagpala, mélyebben barnakőszén telepek találhatók, melyek a mélyebb szurdokvölgyekben a felszínre kerülnek. A Mátrától jelenleg a Zagyva holocén öntéstalajjal feltöltött töréses völgye választja el, mely az Alföld süllyedése során keletkezett és melynek következtében a Mátra fő tömbje déli irányban megdőlt. Ény.- felé a középkori üledékéket egyre vastagabb rétegekben jégkorszaki lösz borítja. Jellemzőek a jégkorszakot lezáró olvadás során bevágódott mély szurdokvölgyek.A kistáj erdőben gazdag. A terület közel fele erdő. Az őshonos fák közül a kocsánytalan tölgy, a csertölgy, a déli kitettségű területeken a molyhos tölgy a jellemző. A magasabb részeken és a hidegebb völgyekben megjelenik a gyertyán a bükkel együtt, majd az 500 méter feletti részeken szép lábas erdők találhatók, ahol már a bükk az uralkodó fafaj. A dombvidék jellegzetes fája a kétszáz éve betelepített akác, melyet virágzása idején messze földről keresnek fel a méhészek.Bár az itt lakó emberek több ezer éve használták az erdőt, de a természetes uju­la­tok itt őrizték meg legjobban a korábbi növényzetet. Az erdőkben a lombfák kö­zül megtalálhatók a kocsányos-, kocsánytalan-, molyhos tölgy és a csertölgy, a nagy- és kis­levelű hárs, helyenként a virágos- és a magas kőris, a patak völgyek­ben a méz­gás ­éger. Másutt magányosan vagy kisebb csoportokban a bibircses nyír, a rez­gő ­nyár. A Ménkes-patak a Mátrában ered, Dorogháza településtől délre, Nógrád megyében, mintegy 470 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve északi irányban halad, majd Nemtinél éri el a Zagyvát. A Lengyendi-patak a Mátrában ered, a Galyatető északnyugati határában, Nógrád megyében, mintegy 870 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve északi irányban halad, majd Nemtinél éri el a Zagyvát.